Background Image

A drogok és az elmére gyakorolt hatásuk

Home  /  Cikkek  /  A drogok és az elmére gyakorolt hatásuk

A drogok lényegében véve mérgek. Fogyasztásuk mértéke határozza meg a hatást. Kis mennyiségben élénkítő szerek(megnövelik az aktivitást). Nagyobb mennyiségben nyugtatóként hatnak (elnyomják az aktivitást). Még nagyobb mennyiség méregként hat és megölheti az embert.
Ez bármilyen drogra érvényes. Mindegyikből más mennyiségre van szükség.
A koffein is drog, így a kávé jópélda erre. Száz csésze kávé valószínűleg megölné az embert. Tíz csésze valószínűleg elaltatná. Két-három csésze felélénkíti. Ez egy nagyon hétköznapi drog. Nem túl ártalmas, mivel ennyire sok kell belőle ahhoz, hogy hatást fejtsen ki. Így élénkítőszerként ismeretes.
Az arzén méregként ismeretes. Mégis, a nagyon kis mennyiségű arzén élénkítőszerként hat, egy nagyobb adag belőle elaltat, néhány tized gramm pedig megöli az embert.
Sok olyan drog van azonban, amelyegy további hátránnyal jár: közvetlenül az elmére hat.
Ahhoz, hogy jól megértsük a drogok elmére gyakorolt hatását, tudnunk kell valamit arról, hogy mi az elme. Az elme nem egyenlő az aggyal. Az elme az egyén gondolatainak, következtetéseinek, döntéseinek, megfigyeléseinek és érzékleteinek azokból a feljegyzéseiből áll, melyeket a teljes létezése (időnyoma) során halmozott fel. L. Ron Hubbard felfedezte, hogy az elme egy kommunikációs és kontroll rendszer a személy és környezete között.
Az elme legnyilvánvalóbb része bárki által felismerhető, aki nincs súlyos állapotban. Ez a mentális képmás.
Különféle jelenségek kapcsolódnak ehhez az elmének nevezett dologhoz. Vannak, akik csak feketeséget látnak, ha lehunyják a szemüket, mások pedig képeket.
Az egyén az elmének nevezett kommunikációs rendszeren keresztül különféle benyomásokat fogad, köztük a fizikai univerzum közvetlen látnivalóit is. Ezenkívül fogadja még a múltbeli tevékenységekből származó benyomásokat és ami a legfontosabb: maga a személy a múltról és a jövőről is gondol dolgokat, amelyek függetlenek a közvetlenül jelen lévő ingerektől.
Az olyan személy, aki drogokat szedett, az azzal járó testi tényezőkön kívül mentális képmásokat is megőriz a drogokról és hatásaikról. A mentális képmások háromdimenziós, színes képek hang-, szag- és minden egyéb érzéklettel, plusz az egyén következtetéseivel vagy feltevéseivel. Ezek a személy által valamikor a múltban szerzett tapasztalatok mentális másolatai, bár amennyiben eszméletvesztés vagy az öntudat csökkenése állt fenn, akkor az egyén tudat küszöbe alatt léteznek. Például az, aki LSD-t vett be, az elméjében olyan látványokkal, testi érzetekkel, szagokkal, hangokkal stb. teljes “képeket” őriz meg arról az élményről, amelyek akkor voltak jelen, amikor az illető az LSD hatása alatt állt.
Mondjuk, valaki egy napon -miközben néhány barátjával kinn volt a vásáron – LSD-t vett be és az az nap átélt tapasztalatai hányingert, szédülést, az egyik barátjával történt szóváltást, szomorúság érzetet és később erős fáradtság érzetet tartalmaztak. Erről az egész eseményről mentális képmásai vannak.
Egy későbbi időpontban -amennyiben ennek a személynek a környezete és az adott múltbeli esemény elemei között elegendő a hasonlóság – az illető az esemény újraaktiválódását élheti át. Ennek eredményeképpen úgy érezheti, hogy hányingere van, szédül, szomorú és nagyon fáradt – mindezt minden nyilvánvaló ok nélkül. Ez a restimuláció: egy múltbeli emlék újraaktiválódása olyan jelenbeli hasonló körülmények hatására, amelyek megközelítik a múltbeli körülményeket.
Az ilyen mentális képmásokat a drogmaradványok is újra aktiválhatják, mivel ezeknek a drogoknak a testszövetekben való jelenléte a korábbi drogos élményekhez hasonló élményeket okozhat.
Felhasználva a fenti példát a személyről, aki LSD-t vett be: valamikor később – esetleg évek multán – a drognak az illető testszöveteiben még mindig jelen levő maradványai az LSD-vel kapcsolatos esemény restimulációját okozhatják. A mentális képmások újraaktiválódnak és a személy ugyanazokat az érzeteket tapasztalja: hányingert, szédülést, fáradságot és szomorúságot – és nem tudja, hogy miért. Észlelheti továbbá azoknak a mentális képét is, akikkel együtt volt, valamint az eseményt kísérő látványt, hangokat és szagokat.
Ezek a múltbeli drogfogyasztás elmére gyakorolt hatásai. Az éppen folyamatban levő droghasználat viszont hasonló, de közvetlenebb hatást gyakorol az elmére.
Amikor valaki drogot, pl.marihuánát, meszkalint, ópiumot, morfiumot vagy heroint használ, múltbeli mentális képmások “kapcsolódhatnak be” vagy restimulálodhatnak az illető tudatos éberségi szintje alatt és ez azt okozza nála, hogy valami mást érzékel, mint ami valójában történik.
Igy pontosan ott, az Ön szeme előtt, látszólag ugyanabban a szobában, ahol Ön tartózkodik, ugyanazokat a dolgokat cselekedve, a drogfogyasztó valójában csak részben van ott, részben pedig valamilyen múltbeli eseményben.
Úgy tűnik, mintha ott lenne. Valójában mégsem egészen “tart lépést” a jelen idővel.
Racionális megfigyelés szerint nem az zajlik, mint ami szerinte zajlik.
Ezért nem érti meg más kijelentéseit, csupán megpróbálja beilleszteni őket a maga összetett valóságába, ami egy különböző alkotóelemekből összeállított realitás. Ahhoz, hogy ezeket az alkotóelemeket beillessze, meg kell másítania őket.
Például a drogfogyasztó esetleg biztos benne, hogy egy rendbehozatalra szoruló padlót segít valakinek megjavítani,de valójában hátráltatja a folyamatban levő tényleges műveletet, a padló takarítását. Így amikor “segít” a padlót felmosni, káoszt visz a tevékenységbe. Mivelhogy ő padlót javít, azt a kérést, hogy “add ide a felmosó fát”, úgy kell átértelmeznie, hogy “add ide a kalapácsot”. A felmosó fanyele azonban hosszabb, mint a kalapácsé, így a vödör felborul.
Ez az állapot lehet enyhe, amikor is azt látjuk, hogy az illető esetenként hibákat követ el és lehet olyan súlyos, mint a teljes elmebaj, ahol is a számára nyilvánvaló események tökéletesen különböznek azoktól, amelyek bárki más számára nyilvánvalók. És a kettő között minden fokozat lehetséges.
Nem arról van szó, hogy az illető nem tudja, mi történik, hanem arról, hogy úgy érzékeli, mintha a jelenben zajló eseménysor helyett valami más történne.
Ezért aztán a többiek ostobák, ésszerűtlennek vagy elmebetegnek tűnnek számára. Mivel az ő cselekedeteik és utasításaik nincsenek összhangban azzal, amiről saját maga világosan látja, hogy éppen történik, ezért “ők” nem ésszerűek. Például egy csoport bútort szállít. Egy kivételével mindegyikük szerint egyszerűen bútort szállítanak. Ez a személy úgy érzékeli, hogy ő “mértani idomokat mozgat egy felhőbe” – így “hibákat követ el”. Mivel a csoport tagjai nem látnak bele ebbe az emberbe – és őt is csak olyannak látják, mint saját magukat -, nem tudnak rájönni, hogy miért “fuserálja úgy el a dolgokat”.
Tehát az olyan emberek, mint a drogfogyasztók és az elmebetegek a “jelen idejű” eseményekhez képest nyilvánvalóan – részben vagy egészben – egy másik időnyomon vannak.
A drogot használhatja valaki azért, hogy kimozdítsa magát az elviselhetetlen jelen időből vagy azért, hogy teljesen öntudatlanná váljon.
Némelyek később sem térnek vissza teljesen a jelen időbe.
A személy a múltba zuhanva még drogok nélkül is el tud menekülni az elviselhetetlen jelen elől.
A drogfogyasztó, csakúgy mint az elmebeteg, kisebb vagy nagyobb mértékben, de nem tért vissza a jelen időbe. Ezért úgy gondolja, hogy egy attól eltérő időnyomon mozog, mint amelyiken valójában van.
Ezek a tények képezik az alapjáta furcsa emberi viselkedésnek.
Mivel az, ami egy ilyen ember érzékelése és szubjektív realitása szerint zajlik, többé-kevésbé különbözik a többiek objektív realitásától, az ilyen ember zavarja a környezetét és megzavarja bármilyen csoport zökkenőmentes működését – a családtól kezdve a munkáján keresztül egészen a nemzetig.
Mindannyian ismerünk ilyen embert, tehát ez nem ritka a jelen civilizációban. Egy hirtelen megjegyzés, amelynek nincs semmi értelme és egyáltalán nem függ össze azzal, amiről éppen szó van; egy üres tekintet, amikor valamilyen utasítást vagy észrevételt közlünk valakivel – ezek mögött egy egész képzeletbeli világ van, amely összeütközésbe kerül az arra tett kísérletünkkel, hogy elvégeztessünk valamit a jelenben.
A drogok utóhatásai tehát messze túlmennek közvetlen hatásukon és a drogfogyasztón kívül gyakran sok más emberre is kihatnak. A következmények nagyon ártalmasak lehetnek. Ez nem csak az illegális kábítószerekre igaz, hanem a visszaélésre alkalmas gyógyszerekre is, amelyeknek segíteniük kellene az embereken.
Orvosok és mások abban az érthető reményben írnak fel fájdalomcsillapítókat, pl. aszpirint, nyugtatókat és altatókat, hogy a fájdalmat csillapítsák.
Vannak nem kívánatos érzetek, amelyeket a drogok elfednek; ám a kívánatos érzetek közül is nagyon sok van – a drogok azonban azokat is elfedik.
A drogok védelmére egyedül az hozható fel, hogy a hirtelen fellépő szenvedést, bár rövid időre, de gyorsan elfeledtetik és lehetővé teszik az illető rendbehozatalára irányuló kezelést. De ez még akkor is csak azokra vonatkozik, akiknek nincs más módszerük arra, hogy kezeljék a fájdalmukat.

Az ügyesség, a képesség és az éberség a legfontosabb dolog, amelyek megakadályozzák, hogy fájdalmas helyzetekbe kerüljünk. Ezek azonban mind eltűnnek a drogokkal. Ezért a drogok előkészítik a terepet ahhoz, hogy az ember valóban katasztrofális helyzetbe kerüljön és aztán meg is ragadjon bennük.

Az ember választhat a között, hogy drogokkal legyen halott vagy nélkülük élő. A drogok megfosztják az életet azoktól az érzésektől és örömöktől, amelyek egyébként az élet egyetlen értelmét adják. – LRH

 

Függőség kezelése diszkréten, humánusan és véglegesen!
www.narconongarab.hu

VEGYE FEL VELÜNK A KAPCSOLATOT!

Bármilyen problémád vagy kérdésed van a drogokkal kapcsolatban, írj nekünk és mi segítünk!

Név (kötelező)

Email cím (kötelező)

Telefonszám (kötelező)

Kér postán ingyenes tájékoztatót a programról?
nemigen

Postázási cím

Üzenet

Az adatait bizalmasan fogjuk kezelni. Minden rendelkezésünkre bocsátott információ szigorúan bizalmas jellegű. További információk: Adatvédelmi irányelvek

5,053 total views, 2 views today