Background Image

Harc a drogokkal – családon belül

Home  /  Cikkek  /  Harc a drogokkal – családon belül

Íme, a generációkon átívelő eredmény

 

Amíg szégyelled, és nem vállalod föl, nem fogsz megoldást találni. Ha a gyermeked drogfüggő, ez a tény kitépi a szívedet. Ha nem elég erős a kapcsolatod, a drog szét fogja azt zúzni. Közelítsük meg az érzelmek felől a drogfüggővel való együttélés kérdését. Azt az esetet boncolgatom, amikor a gyermekünk drogfüggő.

Nincs választásod, hogy együtt élsz-e vele, vagy nem. Mert együtt fogsz élni vele, tegyen is bármit ellened, vagy a károdra. Mert szereted. Akkor is szereted, amikor nem tud magáról. Az érzelmi skálák tengerén mész át e közben, vívódsz, és gyötrődsz, miközben folyamatosan emlékezteted magad arra: szereted őt, meg is halnál érte – még akkor is, ha ennek a gyermeknek nem te adtál életet, hanem ajándékként kaptad őt.

Folyamatosan zakatol az agyadban az, amit te is gondoltál a drogosokról, ha láttad őket, mert tisztában vagy azzal: a te gyermekedről is ezt gondolják mások. Nem akarod, hogy bántsák őt, még csak gondolatokkal sem. Pedig mindenki, aki látja őt szívni, azt gondolja: ez egy senkiházi, egy fekély a társadalmon, hogy jobb volna nélküle. … Miközben te pontosan jól tudod, milyen szerethető, mekkora nagy szíve van, milyen intelligens – ha éppen tisztán tud maradni, legalább egy egész napon keresztül.

Ezek a pillanatok egyre ritkábbak, mígnem rá kell jönnöd: már nemcsak anyagilag, de érzelmileg is kizsigerel. Minél inkább lekorlátozod, hogy bármihez hozzájuthasson a lakásból, mert elzártál már mindent, rácsok, lakatok és zárak között élsz, annál inkább elkezdi az altatásodat. Hogyan? Úgy viselkedik, mint régen, azt mondja, amit hallani szeretnél, ígéri, hogy változni fog, hogy soha többé. Előzékeny, és segítőkész, és te boldog vagy. Több hónapnyi idegrángás után végre egy pillanatnyi nyugalom. Ami mindössze csak egy pár napig tart.

Aztán szembesülsz azzal, miért teszi mindezt. Elaltat, kihasználva a felé való érzéseidet, annak érdekében, hogy elkezdj újra megbízni benne, és elkezdd végre feloldani a zárakat, és a korlátokat. Amint ezt megteszed, azonnal, újra pénzzé fog tenni minden mozdíthatót, hogy anyaghoz juthasson. Ekkor már duplán tör rád a szégyenérzet, hiszen hagytad magad megvezetni, egy drogos járt túl az eszeden. S közben nagyon nehéz arra koncentrálnod: igen, bár drogos, de a gyermeked! De szereted! Akkor is. Csak azért is! ….

A szíveddel még akkor is bízol, és remélsz, amikor a tudatod már ordít: ne tedd, nem szabad!

Eleinte persze nem beszélsz senkinek a gondjaidról, mert szégyelled, ami a családodban zajlik. A házastársaddal sem tudod megbeszélni, mert az első fázisban mindketten a homokba dugjátok a fejeteket, szőnyeg alá söpörve a problémákat, miközben az kattog az agyadban: ha szólok, még azt gondolhatja, hogy nem szeretem ezt a gyereket. …  Vagy azt gondolod: ha ő nem így látja, téged zárnak a pszichiátriára.

Akárhogy is, de a kezdetekben mindketten külön-külön igyekeztek megbirkózni az érzelmek széles skálájával: düh, csalódás, veszteség, kudarc, sikertelenség érzései kavarognak bennetek, amit tetőz a másik felé érzett megfelelési- és titkolózási kényszer. Tudod, hogy elbuktál, és tudod, hogy ezt képtelen vagy nyilvánosan beismerni. Még a saját társad előtt is szégyen fog el, ha arra gondolsz: megbuktál a nevelésben, kudarcot vallottál, mint szülő. Miközben elfelejted, hogy a neveléshez két ember kell, tehát sanszos, hogy ugyanezt érzi a társad is.

Ez az a pont, amin csak az erős kapcsolat tud átlendülni, a már eleve gyenge lábakon álló kapcsolat – mivel a másikat fogja hibáztatni mindenért, önmagát soha – ezen a ponton szűnik meg. Az erős kapcsolat viszont túléli, hiszen pontosan attól erős, mert rengeteg viszontagságon túl van már, és eddig mindent túlélt, a kapcsolatban szereplő emberekkel együtt.

Tehát, ha szerencséd van, képes vagy erről a problémáról is beszélni a pároddal, mert megoldást még ebben az esetben is nehezen találtok majd, hiszen a vonatkozó törvények okán egyrészt nem hagy időt a megoldásra a jogalkotó, másrészt, ugyanez a jogalkotó még inkább tovább terheli és bünteti a szülőt, mint ahogyan a drogfüggő gyermek már eleve megteszi velük.

Azoknak, akik elítélik a drogos gyermekeket, üzenem: a drogba, mint szenvedélybe, a gyermeket minden egyes esetben a szülő kergeti bele. Mindeközben, amíg ezt nem valljuk be önmagunknak, a gyermek szép lassan függővé válik. Hiszen a szenvedélybe menekül a gyermek valami elől. A drogosok között tartozik valahová, mert az összetartozás érzését nem kapja meg otthon. A drogosok megértik az ő problémáit, és mindig igazat is adnak neki, és ami a legfontosabb: ők beszélgetnek vele, míg ez otthon nincs meg, otthon ezt a fontossági érzést nem kapja meg.

Mivel a mi gyermekünk is drogfüggő, a megoldás keresése közben igyekeztem megismerni a drogos barátait, és az ő élettörténetüket is. Megoldás ugyanis nem létezik csak felületi kezeléssel, a problémát magát meg kell ismerni ahhoz, hogy a probléma gyökeréhez eljutva, magát a problémát orvosolni tudjuk. A gyermekünk a nevelésembe lett – bíróság által – helyezve, egy teljesen ingerszegény „családi” környezetből, már eleve függőként érkezve. Amit természetesen nem vettünk észre azonnal, csak pár hónap elteltével, hiszen nem tartotta a táblát a kezében: „függő vagyok”. … A mi gyermekünk élettörténete, és a drogfüggő társai élettörténete hajmeresztően hasonló, a kiváltó okok szinte szó szerint megegyeznek.

Miért, és hogyan válik a gyermekből drogfüggő?

A gyermek beleszületik egy olyan szülőpáros által alkotott családba, ahol a szülőknek saját maguk fontosabbak, mint a gyermekük. Vagy az egyik szülőnek, de rosszabb esetben mindkét szülőnek. Mindegyik függő gyermek vagy elvált szülők gyermeke, vagy most váló szülők gyermeke, vagy pedig szenvedélybeteg szülők gyermeke. Azt hiszem, kutatásaim, és vizsgálataim nyomán kijelenthetem: csak abból a gyermekből válik drogfüggő, aki nem kaphatja meg otthon, a saját családjától az őt megillető figyelmet, és szeretetet.

A saját gyermekünk példájával kezdem: tipikus PAS gyermek, aki zsarolás eszközeként vergődött úgy a bontóperben, mint ezt követően évekig. Anyuka úgy használta őt, mint egy hitelkártyát: ha pénzt kellett kicsikarni aputól, megtiltotta az apával való találkozást mindaddig, amíg pénzhez nem jutott tőle. Ezek a cselekmények periódikusan ismétlődtek. Mikor aputól pénzhez jutott, akkor sem kellett neki a gyermek, lepakolta gyermekét a nagymamihoz, míg ő élte a világát. Ha apu gyermekvédelmi eljárást indított, akkor azonnal magához vette – bár ne tette volna. Hiszen ő maga is drogfüggő volt, amit a gyermekvédelmi hatóságok 8 éven keresztül nem voltak hajlandóak tudomásul venni. Miközben a gyermek elhanyagolásban, családminta- és érzelmek nélküli családmodellben, tárgyként kezelve az embereket növekedett. Mikor is anyuka oly mértékben függővé nem vált, hogy teljes mértékben hagyta el gyermekét, egy idegen nagyvárosban. A gyermekvédelem rendszere csak ekkor nyúlt a gyermek hóna alá, és helyezte őt apuhoz. Akkor már függőként. …. Egy éve küzdünk azért, hogy kitisztuljon, és leálljon. Ennek érdekében túl vagyunk drogambuláns terápián, és pszichoterápián is. Nem sikerült. Még ma is küzdünk a függőségével. Hiszen hiába van már valódi családban, ezt nem észleli. A tudata ugyanis még nem tiszta, még annyira sem, hogy észrevegye a változást, és reagálhasson a valóságra. …

A mi gyermekünk függő társainak élettörténetét meghallgatva, félelmetes következtetésre jutottam. Az első tapasztalat: tévhit az, hogy csak a mélyszegénységben élőket érinti a drogfüggőség, mert ez nem igaz. Tévhit az is, hogy csak a roma nemzetiségű gyermekeket érinti a drogfüggőség kérdése, mert ez sem igaz.
S hogy ezzel szemben mi az igazság? Hát ez: Ezeket a gyermekeket nem szeretik otthon. Ha szeretnék őket, fontosak volnának.

Nem képesek a saját szüleik szeretni őket.

Van olyan a függő gyermekek között, például, aki azért került a csapatba, mert a szülők között éppen a vagyonmegosztás harca zajlik, és eközben a gyermeket eszközként felhasználva rabolgatja egyik szülő a másik szülőtől, oda-vissza. Szemet húny a bíróság, a gyámhivatal, mindenki, a nagymamán kívül, aki kiemelte a szülőktől, legalább addig nyugalmat adva a gyermeknek, amíg a véres csata zajlik a bíróságon. Hiszen több év alatt még a gyermek elhelyezésének kérdésében sem döntött a bíróság. Csakhogy a nagymamának elképzelése sincs arról, hogy létezik olyan, hogy drog, vagy arról, hogy ez milyen tünetekkel jár, ráfogja a kamaszkori hormonális változásokra a gyermek nagymértékű viselkedési zavarait. A gyermeket a nagyinál a szülők nem keresik, de pénzzel ellátják, hogy kenjük-be-sárral módon éreztessék a gyermekükkel, hogy törődnek vele. A gyermek ezt a törődést, amit a szülőktől vár, de nem kaphat meg, pótolja ebben a társaságban. Hiszen ő ott számít, mert ha már egy nap nem jelenik meg, a többiek, a következő megjelenésénél aggodalmukat fejezik ki ezért. Neki ez teljesen új érzés, hiszen családon belül ezt az érte való aggodalmat nem tapasztalhatta meg. …

Van olyan gyermek közöttük, akit már az óvodából vittek gyermekpszichiátriai kezelésre, a rettenetes agressziója okán. Pedig nem ezt a gyermeket kellett volna kezelni, már akkor sem, hanem anyut és aput, akik mindig, mindenért megverték őt. A gyerek csak azt a viselkedést vitte át az óvodába, amit otthon lemásolt. Mégis a gyermeket zárták be a pszichiátriára, mondván: ártalmas és veszélyes a környezetére, mert mindenért üt. A gyermekvédelmi szervek fejében meg sem fordult, hogy a gyermek másol, otthoni mintát visz magával a közösségbe. A gyermek szüleit nem kötelezték kényszergyógykezelésre, mert az – ezek szerint – rendben van, hogy ők verekszenek otthon, ez a társadalom által elfogadott tevékenység. A gyermeket, aki ugyanezt teszi, viszont be kell zárni a pszichiátriára, és telitölteni gyógyszerekkel, hogy már az élete hajnalán függővé válhasson. E gyermek esetében így is történt. Miután kiengedték őt a pszichiátriáról, a gyermekvédelmi rendszer végre elkezdett rá odafigyelni. Majd, miután rájöttek arra, hogy a szülők minden nap – szülői szeretetből – agyon verik gyermeküket, nos … Nos, még ekkor sem tettek javaslatot a szülők kényszergyógykezelésére, hanem nemes gesztussal hatósági gondozásba emelték a gyermeket.

Aki, ha nem lett volna akkor már eleve függő, hát, a hatósági gondozásban függővé vált volna. Ennek a drogos csapatnak ő a vezéregyénisége, mert ő megvédi a többieket, mert ő erős, mert ő nem fél. …. Fontos felfigyelni arra, hogy azt nyújtja a többieknek, amit egy apának kellene nyújtania a gyermekének: védelmet, és biztonságot. Mivel a csapattagoknak otthon ez nincs meg, hát menekülnek e gyermekhez. Ha ennek az a feltétele, hogy hozzányúljanak a droghoz, hát hozzá fognak nyúlni. Mert egy gyermeknek szüksége van védelemre, és biztonságra.

(A vezérükkel egyébként nagyon nehéz volt beszélgetni, mert borzasztó mértékben van teli tüskékkel. Mindenhonnan csak a támadást várja, és a folyamatos védekezése által irányítva agresszív kitörései vannak. Úgy verbálisan, mint fizikailag. Az űzött vad jutott róla eszembe.)

A drogfüggő lányokkal kapcsolatos megfigyeléseim egyike az volt, hogy szinte mindegyikük felvagdosta már magát, igen változatos helyeken, attól függően, mennyire volt komoly a szándéka, ki hosszában, ki keresztben. Van, aki a csuklóján, van, aki az alkarján, és van, aki a kézfején futó ereket, hosszában. Ő biztosra akart menni, és nem sikerült. Így került be a csapatba. Az ő története igen érdekes: apu verte anyut, majd verte a kislányt is. Gyötrelmesen hosszú bontóperben a szülők elváltak, a gyermek anyunál került elhelyezésre. Csakhogy anyu addigra már olyannyira sajnálta önmagát, hogy nem maradt ideje semmi másra, a siránkozáson kívül. Mély depresszióba esett, gyógyszerfüggővé vált, miközben a munkájába menekült. Nem volt türelme a gyermekhez, elmaradtak a meghitt anya-lánya beszélgetések.  A nagyszülőknek kizárólag elvárásaik voltak/vannak a gyermek felé, tehát a nagyszülők vonatkozásában csak számonkérés létezik, igazi, szeretetteli érdeklődés nincs a gyermek életében, a családja felől. Egyedüli lehetősége a meghitt beszélgetésre a nevelőapjával van, de vele nem mer őszinte lenni, mert apu féltékeny, és semmi olyat nem mondhat el nevelőapjának, amiről az apja nem tud már eleve. Hol tudja kibeszélgetni magát? A függő barátai között, hiszen ők kíváncsiak rá.

Fontos tény: a függő lányok jóval nehezebben nyílnak meg egy felnőttnek, mint a fiúk. Ennek is közös gyökere van, melynek neve: családon belüli szexuális erőszak. Minden esetben rejtve marad, titkolják a hatóságok előtt, még akkor is, ha ez nyilvánvaló, és kiderül, nem tesznek feljelentést. Tehát: a kislányokat a saját családja nemhogy nem védte meg, hanem meg is gyalázta, a csapattól viszont, ezzel szemben védelmet és biztonságot kapnak, hiszen a drogosok közé nem térnek be idegenek. A drogosok nem bántják őket, a vezér pedig védelmezi. Ők így váltak függővé: cserébe a biztonságért – amit otthon kellett volna megkapniuk.

Egy könyv témája lesz majd, milyen családi háttérrel érkeznek még, a fentieken kívül, függő társaik közé a gyermekek. Ez az ok egyébként tiltott téma Magyarországon.

Tabu.

Ne ítéljétek el hát a drogfüggő gyermekeket. Nem az ő szegénységi bizonyítványuk, hanem a szüleiké. Ők tették ezt velük.

A gyermekek drogfüggőségének megszüntetéséhez a függő gyermekek családjainak terápiája szükséges. Mint ahogyan az is, hogy a Nemzeti Alaptantervben kezdjék már el oktatni, úgy, mint régen, a gyermeknevelést, mint tantárgyat. Azt hiszem, a lányoknak is, és a fiúknak is fontosabb tantárgy volna, mint pl. földrajz. Nincs bajom a földrajz tantárggyal, de kérdem én, és joggal: ha felnőve a gyermek pontosan elsorolja egy ország domborzati adottságait, ugyanakkor fogalma nincs arról, hogy hogyan tartsa fenn, és tartsa össze a családját, akkor mit nyert azzal, hogy kitűnőre vizsgázott földrajzból? De ugyanezt el tudnám mondani a kötelező, mindennapi testnevelésről is, ami helyett szintén mód volna gyermeknevelést, mint tantárgyat oktatni. Hiszen, akinek szenvedélye a testedzés, az délutánonként úgyis különórákra jár, akit pedig nem érint mélyen e tantárgy, az úgyis felmenteti magát belőle. …

Mert tény: a drogfüggő gyermekek szülei ebből a tantárgyból, amit úgy hívnak: gyermeknevelés, megbuktak. Ennek oka is teljesen nyilvánvaló: senki nem volt, aki megtanította volna őket gyermeket nevelni. A függő gyermekek szüleit az a 30-40 éves korosztály alkotja, akinek szülei őket sem nevelték, így nem is tanulták meg a gyermeknevelést a szüleiktől. Hiszen ők azok a gyermekek, akiknek szülei a Kádár-rendszer sztahanovista munkásnői, és munkás férfijai közül kerültek ki. A termelés abban a rendszerben jóval fontosabb volt, mint a család. És, mint a gyermeknevelés.

Íme, a generációkon átívelő eredmény.

A drogfüggés kialakulásának megakadályozásához tehát össztársadalmi összefogás, és rátermett jogalkotói gárda szükséges. Ezzel együtt elengedhetetlen a talpraesett gyermekvédelmi rendszer is, olyan, amelyben kellő súllyal veszik figyelembe a gyermekek drogfüggőségét, és elkezdenék feltárni, majd megszüntetni azokat az okokat, amelyek a gyermeket a függőségbe hajszolták. És nem kizárólag a gyermeket, hanem a családot segítve. Mint ahogyan az is szükséges a megoldáshoz, hogy ne demagóg módon gondolkozzanak végre a civilek sem a drogstratégiáról, okolva a gyermekeket azért, mert tompítanak.

Tompítják a szülői elhanyagolás nyomán keletkezett űrt, és fájdalmat.

A gyermek drogfüggősége csak egy tünet. Tünete annak, hogy a családban valami nagyon nincs rendben. …

Nem csak a drogokat kell tiltólistára tenni, hanem olyan családi körülmények kialakításának elősegítésén kell munkálkodni, társadalmi-politikai összefogásban, mindenkinek, amely úgy mikro-, mint makroszinten a gyermek érdekeit szolgálja. Biztonságos családi környezetből ugyanis a gyermek nem menekül bele a nagy bizonytalanságba. A gyermek nem brahiból válik függővé, mert úri kedve úgy tartja. …

Nézd az okot is, ne csak az okozatot lásd, ha ránézel egy függő gyermekre!

 

 

Függőség kezelése diszkréten, humánusan és véglegesen!
www.narconongarab.hu

VEGYE FEL VELÜNK A KAPCSOLATOT!

Bármilyen problémád vagy kérdésed van a drogokkal kapcsolatban, írj nekünk és mi segítünk!

Név (kötelező)

Email cím (kötelező)

Telefonszám (kötelező)

Kér postán ingyenes tájékoztatót a programról?
nemigen

Postázási cím

Üzenet

Az adatait bizalmasan fogjuk kezelni. Minden rendelkezésünkre bocsátott információ szigorúan bizalmas jellegű. További információk: Adatvédelmi irányelvek

 

forrás: http://www.tabunyitogato.hu/cikkek/szenvedelybetegsegek/harc-a-droggal—csaladon-belul.html

3,013 total views, 2 views today